Mennyi a sok?

Keresnem kellett összeférhetetlenség okán egy kollégát, kolléganőt -legyen az ügyvéd, vagy jelölt- egy egyesület közgyűlésén való részvételre, a gyűlés előtt három nappal. Először könnyűnek találtam a feladatot, hiszen ki ne örülne egy kis munkának? Biztos „sity- suty” találok alkalmas jelentkezőt.

Ahol üzenetet hagytam -azzal a biztatással, hogy munkát ajánlok, nem eladni akarok, vagy más időt rabló adomány körutat járok- visszahívást sem érdemeltem.

A negyedik negatív válasz után már nem érzetem egyszerűnek a dolgot, mint egy hajótörött kapaszkodtam a telefonba és reméltem, hogy talán valaki nem vár ügyfelet, nem köt adásvételt, nem megy fogorvoshoz, színházba,vacsorára, fodrászhoz, és RÁÉR.

Valóban nincs munkák?? Túl sokan vagyunk és keressük az ügyfeleket, ügyeket???
Nekem a félnapos telefonálgatás után úgy tűnt, sokan vagyunk, de álljuk a sarat és mindenkinek van mit tennie, van dolga, keresete.

Furcsa dolog ez. Vagy csak én nyúltam mellé??

Dr. Sándor Éva

2009.12.14